2012-12-21

MEGTALÁLTÁK a 12. Bolygót?

Tudósaink több évszázada állítják, hogy csak a Föld van olyan különleges helyzetben, hogy kialakulhatott rajta az élet.

Galaxisunkban eddig 170 olyan bolygót figyeltek meg, melyek egy nap körül keringenek, azonban ezek vagy olyan nagy méretűek, vagy olyan közel vannak a napjukhoz, vagy ellenkezőleg olyan messze, hogy ezeken az élet földi formája nem tudhatott kialakulni.

2006 januárban közzé tették a hírt, hogy egy 73 fős csillagász csapat, 3 csoportban dolgozva minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy találtak egy Földszerű bolygót, mely egy nap körül kering. A bolygó háromszor nagyobb mint a Föld, és háromszor messzebb van a napjától, mint a Föld a Naptól.

2005 július óta követték és számoltak, kiderült, hogy hasonló körülmények lehetnek ott is mint a Földön, és akár teljesen hasonló élet ki is alakulhatott rajta.

A dolog külön érdekessége, hogy a sumer leírások említették a 12. bolygót, a Nibirut, melyről származhat akár az értelmes emberi élet. Nos pillanatnyilag az újonnan felfedezett bolygó adatai és pályája megegyezik ezzel. Persze ez lehet csak véletlen egybeesés is.

Az is csak véletlen lehet, hogy az összes tudós gratulált Sitchinnek, aki 1976-ban leírta a bolygó létezését, a sumer leírások alapján. Épp ilyen véletlen volt, amikor 1976-ban leírta az Uránusz és Neptunusz bolygók vizes, kékeszöld kinézetét. Mikor 1986-ban és 1989-ben a Voyager2 űrszonda első emebri alakotásként meglátta a két bolygót, pont azt látták, amir a sumerok leírtak.

Nibiru

A Föld - Hold eredete részben bemutatásra került a két égitest kialakulásának sumer magyarázata, mely ékírásos formában ránk maradt különböző eposzok, istenségek naplói, elbeszélései formájában. Ezek az elbeszélések teljesen egybecsengenek a csillagászati számításokkal, melyek az 1800-as évektől már ki tudták mutatni, hogy kell legyen valami, egy hatalmas bolygó, mely a Naprendszerben észlelt szabálytalanságokat generálja.
Érdekes jelenség, hogy a sumer és akkád agyagtáblákon szerepel a teljes naprendszer képe, a távolabbi bolygókkal együtt, melyeket csak az utóbbi kétszáz évben fedeztek fel. Ugyanakkor nagyon sok agyagtáblán szerepel maga a 12. bolygó is. Tudni kell, hogy a sumerok a napot és a holdat is bolygónak tekintették és az égitesteket a Naprendszerbe, kintről befele számozták, hiszen ők így jöttek be a Naprend-szerbe, és nem úgy, ahogy mi, a naptól kezdődően.

A fenti pecséthengeren látható, hogy az égbolton 2 égitest van, az egyik a kereszttel jelölt a 12. bolygó, a másik tőle jobbra a nap. Minden esetben, mikor készerű az ábrázoslás, kereszttel jelölték. Amennyiben a Naprendszert ábrázolták, akkor a többi bolygóhoz hasonlóan körrel jelölték, de a méretarányt betartották, a 12. boölygó 3-4szer akkora mint a Föld. Látható, hogy a dolgozó emberek áhítattal tekintenek a bolygóra, mely minden eljövetelekor tudást hozott számukra, hisz ilyenkor újra leszálltak az űrhajósak, új ismereteket hoztak. Ez a lökésszerű fejlődés jól kimutatható a történelemben. Miután a sumer agyagtáblák, pecséthengerek hihetetlen mérnöki precizitással készültek, minden vonalnak, körnek és annak a képen elfoglalt helye, megvan a maga precíz jelentése, kiszárt, hogy bármit is csak úgy odarajzoltak volna, azaz ha az égbolton a 12. bolygót ábrázolták, akkor biztosan látták is azt, ugyanúgy ahogy rengeteg ábrázoláson röpködő rakéták láthatók, melyek a maiakhoz hasonló kinézetűek. Tehát az is természetes volt számukra, hogy az égbolton rakéták repülnek.

Űrrepülés a földre?

A régészeti leletek között találunk pontos leszállási térképet. Ennek a megfejtése már 1912-ben elkezdődött, akkor még csak apróbb lépésekben, hiszen az űrrepülés nem létezett. Neves csillagászok, egy-egy apró, de akkor még meredeknek tűnő gondolattal segítették a megfejtést.

Ez egy térkép, melynek különböző cikkelyei különböző eseményeket jelölnek. Van cikkely, mely a földreszállást mutatja, van amely az elemelkedést, sajnos egy jó része annyira kopott, hogy nem fejthető meg. Egy biztos, Sitchin az össes kiolvasható írásjelet meg tudta fejteni.

Ez a térkép azt mutatja, hogyan kell leszállni a Földre a 12. bolygóról.

Induláskor beállítja a műszereket, majd repülés közben elhalad a Naprendszer bolygói mellett, végül a földhöz érve bekapcsolja a fékező rakétákat, átmegy gőzfelhőkön, ereszkedik, eltűnnek a gőzfelhők, majd figyel a hegyekre és leszáll.

A térkép másik része a felszállást írja le.

A mai űrrepülőgépek is hasonlóan navigálnak.

A sumer leírások között szerepel egy baleset leírása is, mikor a kisbolygó övezetben a Mars és Jupiter között, törmeléknek ütközött az űrhajó és 40 fős legénysége szörnyethalt. A hír hallatára a mindenki megkönnyezett.

Ahogy a dolgok összecsengenek

Ha végig gondoljuk, csak egy egységes egészben képzelhető el a magyarázat. Mert ha annak idején a 12. bolygó, illetve annak egyik holdja nem ütközik a Tiamat nevű bolygóval, amikor is az élet csírája a Földre került, a Föld elődjéről pedig a víz nem kerül a 12. bolygóra, valamint légkörük nem keveredik, akkor esélyük sincs a földre szálló úrhajósoknak, hogy mindenféle védőberendezés nélkül a földön éljenek, itt étkezzenek, vagy a földi emberekkel keveredjenek, házasodjanak, utódokat hozzanak létre. Ez csak akkor lehetséges, ha közösek a csírák, az eredet.
Ezek után az sem véletlen, hogy hasonló technikai fejlődésen menetek keresztül, mint mi manapság, az űrrepülők hasonló kinézetűek, hasonló elven működtek, stb.

GYIK (gyakran ismételt kérdések)

Miért részesítették előnyben a grafikus ábrázolást a sumer civilizáció idején?

Ugyanis az ábrázolás egy univerzális megjelenítési forma. Az ember mikor a Pioneer10 űrszondával elküldte a maga bemutatását a világűrbe, szintén rajzolt, nem írt, mert az írást nehéz megfejteni.

Ez a piktografikus nyelv unbiverzális és nem tér el akár a sumer, akár más piktografikus nyelvtől. A kép elmondja, hogy akik küldték, azok két különböző neműek, a méretarányuk egymáshoz és az űrhajóhoz megadja a méreteket, bemutatja élőhelyünk két legfontosabb kémiai elemét, Naprendszerünket, illetve a bolygónk Naptól számított helyét.
Látható, hogy itt sincs egyetlen vonal sem a véletre bízva, azaz mindennek meg van a pontos helye és jelentése, éppúgy, mint a sumer agyagtáblák, vagy pecséthengereknél.

Mennyire megbízhatóak az eposzok, elbeszélések?

Az összes eposz, elbeszélés, vagy akár a Biblia is igazából történelemkönyv. Valamilyen valós elbeszélésen alapul, aztán a hosszú idő alatt természetesen szépül, kiszíneződik, ezért ajánlott mindig az eredeti forráshoz visszamenni.
Ezt tette Sitchin is, mert ő mindent eredetiben olvas, nem elmisztifikált formában.

Mit higgyek és mit ne?

Mindenki a maga kulturális, vallási, műveltségi szűrőjén keresztül olvas, tanul, él. Nem kell mindenkit meggyőzni, de aki már elgondolkodik, az jól jár.
Sitchin könyvei több millió ember életszemléletét változtatták meg. Ráadásul minden esetben a technika, kutatás őt igazolja. Amit ő leír. az nem hit kérdése, hanem a tények megértése. Természetesen aki erre nem hajlandó, az maradjon annál a kérdésnél, hogy hinni vagy nem hinni?

Hol van a 12. bolygó?

A számítások szerint a bolygó egy ellipszis alakú pályán kering, melynek egyik fókuszpontja a Nap, a másik valahol igen messze található. Ez a bolygó a Naprendszer kialakulása után, még annak fiatal korában tévedt erre, és a tömegvonzás miatt bekerült a Naprendszer vonzásába. Az ütközések után, új pályára állt, gyakorlatilag mindig elhalad a nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között. Mivel tömege nagy, a tömegvonzása miatt mindig megbolygatja a Naprendszer egyensúlyát.
Földi hatása is van, a sumer leírások szerint földközeli állapota idején éghajlatváltozások, és egyéb természeti jelenségek tapasztalhatók.

A sumer leírások szerint 3.600 évente halad el a Nap körül, ezt igazolják a mai számítások is. Utolsó földközeli elhaladása időszámításunk előtt 200 körül volt.
A bibliai könyvek is leírják pályáját, így Ésaiás, Ámosz, és Jób könyvében pontosan meg van jelölve a földről történő észlelése
elérkezik a Göncölszekérhez, az Orionhoz, a Fiastyúkhoz, s a déli csillagokhoz?.
A következő pecséthengeren jól látható, hogy a szántó-vető nép mély áhítattal tekint a bolygóra, melynek jele a kereszt. A képen még a jobb oldalon a Nap is látható.

Élet a 12. bolygón?

A sumer ékírásos történelemkönyvek szerint a bolygó maga hőt termel, ezért tud a világmindenségben vándorolni, és nem szorul egy állandó nap jelenlétére. A leírások vízben bővelkedő bolygónak is nevezik.

A sumer leírások megemlítik, hogy az istenek erről a bolygóról jöttek a Földre, különböző erőforrásokat keresni, mert ottani létük kezdett veszélybe kerülni.
Megfigyelhető a sumer leírásokban, hogy a földre szállt űrhajósok hosszú életűek az emberi fajhoz képest. Tudósok és szakértők szerint ez a 12. bolygó ciklusával magyarázható, hiszen ott egy év, azaz amíg egy teljes kört tesz pályáján, az a földön 3.600 év. Így 10 év a 12. bolygón igazából 36.000 év a földön.
A leírások szerint a bolygó lakói nem voltak halhatatlanok, csupán hosszú életűek, hiszen közöttük is voltak fiatalok, idősebbek.
Komoly problémát okozott számukra a földi élet, hiszen más volt a gravitáció, a légkör is kicsit különbözött, ami a legnagyobb gond volt, a rövid földi évek, a gyakori éjszakák. Az agyagtáblák és eposzok alapján megállapítható, hogy hosszabb itt tartózkodás alkalmával el kezdtek gyorsabban öregedni. Ennek ellentételezésére kifejlesztettek egy készítményt. Ezt nevezték az emberek az élet vizének. A Gilgames eposzban, Gilgames, a király fellázad a halandóság ellen, és követeli az istenektől az örök életet, azaz az élet vizét.

Nibiru a végzet bolygója

Újabb apokalipszis-elmélet? Botránykönyv? Üzleti fogás?

Vagy a tudományos körökből is halkan, de elismert lehetőség?



A Nibiru a Plútót elérve tehát a mi naprendszerünkbe való behatolás után kb. kilenc hónappal éri el és kerüli meg a Napot.
Ez a Földre nézve katasztrófával járhat.

New Science

Lázban ég a világ nyugati fele, de legfőképp Amerika. Bevásárlási lázban. Tartalékol boldog-boldogtalan. Talán ezt nem is láznak , inkább lassan kialakuló pániknak nevezhetnénk. A pánik oka a Nibiru, vagy új keletű nevén a Planet X, a Vörös Bolygó.

De ez a Vörös Bolygó nem a jó öreg Mars, hanem az a bolygó, aminek pályája 3660 évente érinti a Naprendszerünket, és a Napot megkerülve távozik. Az 1983 óta csak a világ legnagyobb távcsöveivel megfigyelhető bolygó ma már kis házi teleszkópokkal is észlelhető. A szakértők szerint néhány hónap múlva pedig már szabad szemmel is látható lesz. A Vörös Bolygó a mérések szerint kb. 23-szorosa a Földnek. Számos kutató szerint a bolygó feltűnése okozta eddig a Földön a rendkívüli időjárási változásokat. Amennyiben a Nibiru közeledése katasztrófát idézne elő, úgy az néhány óra alatt lezajlana, és utána hónapok, esetleg évek telhetnének el, mire az élet rendes kerékvágásba térne vissza. A NEW SCIENCE & INVENTION ENCYCLOPEDIA szerint a bolygó a Nap és Föld között elhaladva sötétségbe boríthatja bolygónkat. Ám nem ez jelenti a legnagyobb veszélyt. A tudósok szerint a földnél 23-szor nagyobb bolygó gravitációs vonzása olyan hatással lehet bolygónkra, hogy ?megakaszthatja?, lelassíthatja Földünk forgását, ideiglenesen megcserélheti a pólusokat, és a bolygó hatásainak következtében időjárási katasztrófákra, vulkánok kitörésére, akár szökőár kialakulására is számítani lehet. A Nibiru utolsó három bolygólátogatásának írott emlékei a történelemben is megtalálhatóak. A Bibliában a vízözön, az Egyiptomi Holtak könyvében Atlantisz elsüllyedése, illetve előtte a csendes-óceáni Lemuria elsüllyedése. Vagy akár említhetnénk az utolsó jégkorszakot is.

A közeledő bolygóóriásnak persze több száz neve is van, a legismertebb talán a NIBIRU, de újabban csak PLANET X-ként emlegetik. A tudósítók szerint a NASA számításai szerint a Föld lakosságának 1/3-a is elpusztulhat a természeti katasztrófák következtében, a fennmaradó lakosságnak további 2/3-a pusztulhat el a katasztrófa másodlagos hatásai (élelmiszerhiány és éhezés) miatt a katasztrófát követő 6 hónapon belül. A közelgő apokalipszisre felkészült az Egyesült Államok kormánya; a NASA a katonasággal karöltve hamarosan csillagközi szondát indít a Nibiru megfigyelésére. Addig is ? a pánik elkerülése végett ? mélyen hallgatnak. ?A katasztrófa-terv a kiszivárgott információk szerint akkor lép csak életbe, amikor már a bolygó szabad szemmel is látható lesz? ? állítja M. Hazlwood, a kérdés egyik nemzetközileg is ismert szakértője.

Hogy valóban bekövetkezik-e a Nibiru okozta katasztrófa, hogy valóban szükség lesz-e a katasztrófa-terv életbeléptetésére a jövő tavasszal magunk is megtudhatjuk


A cikk származási helye: http://www.nexus.hu/yoska/yoska/

A Nibiru miatt lesz világ vége 2012-ben?

A Nibiru, a 10. bolygó, avagy a Planet X olyan közel lesz a Földhöz 2012-ben, hogy annak megfordul a polaritása, és az emiatt bekövetkező katasztrófák lakhatatlanná teszik a bolygót. Állítólag.

1983-ban a NASA bejelentette, hogy megtalálták a tizedik bolygót. A Nibiru névre keresztelt égitestről már a Sumérok is említést tettek, és érdekes módon pont 2012-ben ér a Föld közelébe, amikor a maja kalendárium véget ér. Amikor a 3600 évente visszatérő égitest ideér, a Föld minimum polaritást vált, de az is lehet, hogy megáll a forgásban néhány napra, vagy akár hetekre. Ennek eredményeként vulkánkitörések, cunamik, földrengések és egyéb katasztrófák fognak bekövetkezni, de az is lehet, hogy hirtelen beáll a következő jégkorszak.

A maja kalendárium 2012. december 21-ig tart, erre a napra fantasztikus dolgokat jövendölnek: „nukleáris holokausztot", teljes tudatossági szint- váltást, valamint a népesség tizedére csökkenését. Szóval van baj elég, ami erős alapot ad annak a feltételezésnek, miszerint a civilizációnk 2012-re eltűnhet a színről.
Igaz vagy sem?

A NASA később helyesbített, és azóta is cáfolja a tizedik bolygó létezését. Tudományos módszerekkel még senki nem bizonyította, hogy volna. A találgatások és az elméletek viszont elkezdődtek, és számos történet született arra vonatkozóan, miért is jön el a világ végeépp 2012-ben.
Arra a kérdésre, hogy ha egyszer ilyen közel van ez a méretes bolygó (állítólag húszszor nagyobb tömegű, mint a Föld), miért nem beszél róla valamelyik kormány vagy a NASA, a „szakértők” azt válaszolják: azért, mert titokban akarják tartani, nehogy tömeghisztéria törjön ki. Elvégre az interneten vírusszerűen terjedő rémhírek nem váltanak ki semmilyen hatást, viszont egy kormánybejelentés…
A bolygók együttállása

Az egyik legerősebb érv amellett, hogy valami igazán félelmetes, különleges és minden bizonnyal végzetes dolog fog történni 2012-ben az, hogy bizonyos bolygók teljesen egyvonalban fognak felsorakozni december 21-én.
Azt elfelejtik említeni, hogy ez minden évben előfordul… Kétségtelen, hogy most az úgynevezett „tökéletes együttállást” prognosztizálják, ugyanakkor 1997-ben sokkal tökéletesebb volt az együttállás, mint ami most jön, mégsem ért véget a világ.
A maja kalendárium

Igen, elképesztő a tudásuk. Valóban, az általuk használt számrendszer, és az idő mérésének rendszere szerint 2012-ben véget ér egy számítási ciklus. Ahogy a miénk is véget ért 999-ben, és aztán nem jött el a világ vége, hanem 1000-et írtunk. Így ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a maja naptár nem megy tovább a bűvös 13-nál, akkor készüljünk fel, hogy újra 0001-et fog mutatni.
Ki látta a Nibirut?

Igazából még senki. Ez azért van, mert nem felfedezték, hanem kitalálták. Az eredeti copyright a sumérokat illeti, akik Marduk főisten égi otthonának adták ezt a nevet, miután ő felszabadította a többi istent,és megölte az Annunakikat. Ezt a mítoszt a babilóniak költötték, hogy valamivel igazolni tudják, miért igázták le a sumér kultúra többi városát. Eredetileg Marduk egy kisebb isten volt, és a Nibiru nem is létezett. Valószínűsíthető, hogy a Jupitert nibiruzták le, de ezt sem sikerült még bizonyítani.

Az a Nibiru, amiről mi beszélünk, Zecharia Sitchin író elméjében született meg, aki azt állította, hogy létezik egy tizenkettedik (tehát nem is tizedik!) bolygó, a Nibiru, ami az Annunakik lakhelye, és 3600 évente halad el a Föld mellett. A valódi tudósok Stichin sumér agyagtábla-fordításaiban rengeteg hibás és félrevezető adatot találtak, ami nem tartotta őt vissza attól, hogy további könyveket jelentessen meg a témában.

Planet X

A vicces az, hogy még Stichin sem állítja, hogy a Nibiru 2012-ben ér ide. Ez szegről-végről Nancy Leider találmánya, aki állítólag telepatikus kapcsolatban van egy földönkívüli fajjal, mióta azok elvitték, és egy chipet helyeztek a nyakába. Először azt állította, hogy 2003-ban jön az idegen bolygó – a Planet X -, mert annak lakói ezt üzenték neki. De nem jött, így 2012 látszott a következő hihető időpontnak.

Bár Liedernek és Stichinnek semmi köze az asztronómiához vagy az asztrodinamikához, de még így is ártatlan gyerekcsíny, amit tesznek, Lee Hazelwood „munkásságához” képest. Hazelwood képes NASA-fotókat preparálni, és nyilvános becsmérlő leveleket írogatni tudósoknak, csak hogy publicitást nyerjen.
Esetleg a józan ész?

Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy az ember észrevegye a logikátlanságot a történetben. Rögtön itt a matek: ha 3600 évente elpusztul a Föld a Nibiru miatt, miért nem pusztult el i.e. 1588-ban? Miért nem történt akkor semmi, ami egy ilyen bolygó hatására utalhatna?

Az a rengeteg földrengés, hurrikán, napkitörés: semmivel sem több, mint eddig. A földrengések épp ritkábbak, mint az átlag, a napkitörések pedig rendes 11-12 éves ciklusuk szerint zajlanak. Épp csak az információ terjed gyorsabban és hatékonyabban, így minden rémhír elér bennünket, ami régebben nem jutott el hozzánk.

Azt nem lehet bizonyítani, hogy valami nem létezik. Azt viszont, hogy ez a bolygó létezik, azoknak kéne bizonyítaniuk, akik ezt állítják. Ha egyszer a világ számos csillagvizsgálói nyitva állnak a nagyközönségnek, még a megfelelő eszköz hiányára sem lehet panasz, talán csak vannak koordinátái ennek a bolygónak? A Jupiter szabad szemmel is látható- ahogy a Vénusz, és néha a Mars is -, pedig átlagosan 750 millió kilométerre van tőlünk. Ahhoz, hogy ez a bolygó három éven belül ideérjen, közelebb kell lennie, mint a Jupiternek, tehát legalább olyan jól kéne látszania. Mivel a kis Plútó, ami ötmilliárd kilométerre található, könnyedén felfedezhető a megfelelő eszközzel, teljességgel kizárt, hogy egy Nibiru nagyságú bolygót, ami mindjárt ideér, ne fedeztek volna már fel amatőr és profi csillagászok.

Mit takargat a NASA?

A NASA nem annyira béna, hogy bejelentsen valamit, amit aztán visszavon. Gondoljunk bele: ha igaz lenne a tizedik bolygó, és nem akarnák, hogy a lakosság erről tudomást szerezzen, miért jelentenék be egy sajtótájékoztatón? Egyébként egyáltalán nem jelentettek be semmilyen tizedik bolygót. Mindössze arról volt szó, hogy infrafényben számos, eddig nem látott tárgyat találtak, amiket még nem azonosítottak be. Többek között akár egy bolygó is lehet közöttük, de ezt sosem állították. Ezt a Washington Post állította, de a tudományt általában nem főcímek hozzák létre. Később megállapították, hogy a tárgyak többnyire távoli galaxisok voltak, és egy gázfelhő a mi galaxisunkban. Nem volt bolygó.

És ha ez mind nem lenne elég, érdemes megjegyezni, hogy Stichin a Nibirut 2070-re vagy 2080-ra várta, ahogy Leider 2003-as dátumának sincs köze a 2012-höz. Ellenben sokan sok pénzt keresnek abból, ha emberek pánikolni kezdenek. Ráadásul eltereli a figyelmet más, valóban kártékony és veszélyes dolgokról.

Ügyes.

Létezik, vagy nem?


A csillagászokat immár több mint hetven éve, a Plútó 1930-as felfedezése óta foglalkoztatja egy tizedik bolygó létezésének a lehetősége, amelyet eddig csupán a távcsövek korlátolt képességei miatt nem figyelhettek meg. Időről időre mégis tudományos bombaként robbannak a hírek: végre megtalálták ezt az oly régóta keresett égitestet. Vajon tényleg létezik ez a bizonyos tizedik bolygó? S ha minden kétséget kizáróan megbizonyosodnánk létezéséről, továbbra is nagybolygóként tartanák nyilván az eddig kilencediknek hitt Plútót? Összeállításunkból kiderül, hogyan közelítették meg ezeket az immár évtizedek óta aktuális kérdéseket a 19. századi tudósok, és mi a véleményük minderről a mai csillagászoknak.


Mit, mikor?


Naprendszerünk hetedik bolygóját, az Uránuszt Herschel fedezte fel 1781-ben. Az idő múlásával azonban a bolygó előre kiszámított és valóságos helyzete között egyre nagyobb eltérés mutatkozott. Már ekkor, az 1800-as évek első felében számos csillagász gyanította, hogy az Uránusz mozgását egy távolabbi, akkor még ismeretlen planétának a gravitációs hatása zavarja. A francia Leverrier elméleti számításai alapján " mégis véletlenül " 1846-ban Galle német csillagász valóban fel is fedezte a zavart okozó Neptunuszt. Ám ezzel sem sikerült teljesen megmagyarázni az Uránusz pályaelhajlását, sőt, meglepő módon a Neptunusz mozgásában is mutatkoztak eltérések. Hátha ezt még egy, a Neptunuszon túli, mindeddig ismeretlen bolygó okozza?

A kérdés megválaszolására további kutatások kezdődtek, s a szerencse egy fiatal csillagásznak, Clyde Tombaugh-nak kedvezett, aki 1930 februárjában rábukkant a Plútóra: egy állandó sötétségbe burkolózó, sápadt fényű kis égitestre. És amikor felfedezését a világ tudomására hozta, egy roppant érdekes tényre derült fény. Az új számítások ugyanis megerősítették, hogy a Plútó egyáltalán nem befolyásolja az Uránusz és a Neptunusz pályáját! Ismét előtérbe került hát a kérdés: ha nem a kilencedik bolygó, akkor vajon melyik égitest? Egyre többen és többen kezdtek gyanakodni, hogy valahol, elképzelhetetlen távolságban léteznie kell egy tizedik bolygónak is.


Tudomány?


A Földünktől hatmilliárd kilométer távolságra található Plútó nagyon halvány égitest, amin nem csodálkozhatunk, hiszen Földünknél negyvenszer távolabb kering a Naptól. Nemcsak megfigyelni nehéz, pályáját sem volt könnyű dolog bemérni, mert felfedezése óta annak mindössze negyedrészét futotta be. A bonyodalmakat tovább fokozza a pályaelhajlás: ez ugyanis az összes ismert bolygó közül a legnagyobb. Lowell, aki az 1930-as években kiszámította a Plútó akkori helyzetét, úgy gondolta, hogy a keresett bolygónak az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz kell hasonlítania, így átmérőjét nem kevesebb, mint 25 ezer kilométeresre becsülte. Amikor azonban kiderült, hogy még a Marsnál is kisebb, a csillagászok továbbra is ragaszkodtak a meglehetősen nagy tömeghez, hiszen csak így magyarázhatták zavaró hatását. A méret csökkenésével együtt viszont a sűrűségnek már-már elképesztő növekedését kellett feltételezni. Néhány év alatt a Plútó mérete csaknem tizedrészére csökkent: a legújabb számítások már csak egy 2300 kilométeres égitestről beszélnek! Vagyis ez azt jelenti, hogy a Plútó jóval kisebb több, naprendszerbeli holdnál is.


Kilencedik egyben utolsó... vagy még sem?


A kilencedik bolygó nem valami dicsőséges pályafutása 1978-ban érkezett el a mélypontjára, amikor Christy angol csillagász rábukkant egyetlen holdjára, a Charonra. Az új felfedezés újabb kérdéseket vetett fel. A két objektum mozgása ugyanis egymáshoz viszonyítva kötött, vagyis a hold a Plútó egének mindig ugyanazon a pontján látszik. Átmérője csupán egytizede a Plútóénak, átlagos távolságuk pedig még húszezer kilométer sincs. Így ebben az esetben talán jogosan beszélhetnénk bolygórendszerről, kettősbolygóról, ha nem merülne fel jogosan a kérdés: bolygónak tekinthetjük-e egyáltalán a Plútót? Az utóbbi időben ugyanis tekintélyes számú objektumot fedeztek fel a Naprendszer külső részeiben, melyek több szempontból erősen emlékeztetnek a Plútóra. Az ún. Kuiper-öv egyes aszteroidáinak átmérője a 800 kilométert is megközelíti. Lehetséges, hogy a Plútó is csak egy ilyen égitest, az átlagosnál kissé nagyobb mérettel? Mi történik majd, ha egyes, ma még ismeretlen Kuiper-objektumok nagyobbak lesznek, mint a kilencedik bolygó? Megfosztják-e rangjától, és átminősítik egyszerű aszteroidának, vagy az újonnan felfedezett Plútók is megkapják-e a kitüntető bolygó címet? A szakemberek már régóta gyanítják, hogy a Plútó valamikor nem önálló planéta volt, csupán a Neptunusz egyik holdja, amelyet valamilyen katasztrofális esemény szakított ki a nyolcadik bolygó körüli pályáról. Ezt megerősíteni látszik az is, hogy a Plútó mérete és tömege közel áll a Tritonéhoz, a Neptunusz nagyobbik holdjáéhoz. Ennek egyik magyarázata pedig az lehet, hogy valamikor régen a tizedik bolygó igen közel haladt el a Neptunuszhoz, és hatalmas gravitációs erejével kiszakította az addig a Neptunusz körüli pályán keringő Plútót. Ezen elmélet szerint ugyanekkor vált le a Plútó egy darabja, a Charon is, és kezdte meg keringését annak holdjaként.

Válaszra váró kérdés...


De akkor hol keressük ezt a bizonyos "igazi" legkülső bolygót? Bizony ez a legnehezebb kérdések egyike, hiszen jelenlegi gyanított tartózkodási helyének kiszámításához alig van némi alapunk. Ha ugyanis valóban hatást gyakorol az Uránuszra és a Neptunuszra, meg kellett volna zavarnia a Naprendszerből kifelé tartó négy űrszonda, a Pioneer-10, a Pioneer-11, a Voyager-1 és a Voyager-2 pályáját is! De azok a kutatók, akik a szondák mozgását figyelik, ez idáig a legkisebb pályamódosulást sem tapasztalták. Persze előfordulhat, hogy ez a feltételezett hatalmas bolygó jelenleg éppen a Nap ellenkező oldalán járja hosszú űrbéli útját. Ha a most legszélsőnek tartott Plútónak majdnem 250 évre van szüksége ahhoz, hogy egyszer megkerülje a Napot, akkor egy nála is messzebb keringő bolygó keringési ideje akár 500 év is lehet. És arról, hogy hol járhat most, ma még elképzelésünk sem lehet.

Persze vannak csillagászok, akiket nem győztek meg az eddigi számítások és feltételezések, ezért merőben más módszerekkel próbálkoznak. Például Bob Harringtonnak, az amerikai Hajózási Obszervatórium munkatársának számításai szerint a tizedik bolygót jelenleg a déli égboltról lehetne látni, ahol eleddig igen kevesen kutattak planéták után. Ezért egy Új-Zélandon néhány évvel ezelőtt felállított teleszkóp hetenként készít felvételeket az égbolt azon részéről, ahol Harrington a titokzatos bolygót feltételezi. Vannak kutatók, akik megint más módon próbálnak meg eredményt elérni. A nyolcvanas évek elején az infravörös sugarakat érzékelő amerikai csillagászati műhold pásztázta végig az egész égboltot olyan kozmoszbeli objektumok után, melyek infrasugárzást bocsátanak ki. Amennyiben a keresett égitest valóban létezik, a műhold egész biztosan felfogta sugárzását. A dolog nehézsége abban rejlik, hogy a kutatás eredményeit egy több mint 100 kilométer hosszú számítógépszalagon rögzítették, s a csillagászok azóta is folyamatosan dolgozzák fel ezt az irdatlan adathalmazt. Sok érdekes égitestet találtak már kisbolygókat, üstökösöket, születőben lévő csillagokat és porgalaxisokat , de a tizedik bolygó felbukkanása még várat magára.


Lehet, hogy soha nem tudjuk meg?


Ha a tizedik bolygó tényleg létezik, akkor lehet annyira halvány és mozoghat annyira lassan, hogy eddig rejtve maradhatott még a legnagyobb távcsövek előtt is. Komoly ellenérv viszont, hogy ez a bolygó ellentmond jelenleg elfogadott Naprendszer-keletkezési elméleteinknek. Az évtizedek óta megválaszolatlan kérdésekre talán éppen az az űrszonda adja majd meg a választ, amelyet a NASA a tervek szerint 2004 decemberében indít el, s amely 2012 körül érkezik majd meg a Naprendszer mind a mai napig legkülső bolygójaként számon tartott Plútóhoz. Így könnyen előfordulhat, hogy találunk ugyan egy tizedik bolygót, de a Plútó "lefokozása" miatt a naprendszerbeli bolygók száma továbbra is kilenc marad.