2012-12-21

Azték kultúra (i.sz.1.000 - i.sz.1.500)

1492-ben Kolumbusz felfedezte Amerikát.
1511-ben visszatért a Yukatán félszigetre.
1519-ben felfedezték az Azték birodalmat a mai Mexikó helyén.

A spanyolok hihetelenül mesés helyeket fedeztek fel. Találtak olyan, nagy kiterjedésű várost, ahol minden aranyból volt. Ez nem csak a kalandfilmekben van így, hanem a valóságban. Minden használati tárgy aranyból készült, továbbá minden szobor, épület. A spanyolok nem hittek a szemüknek. Aztán szépen el kezdtek mindent haza hordani.
Több évtizeden át hordták el az arany tárgyakat. A legnyagyobb arany városon kívül, több kisebb is volt.
Az aztékok nem értették, hogy a spanyolok miért törik magukat át az óceánon, azért az anyagért, melyből itt annyi van, mint a szemét.
Ráadásul ez az arany volt a világ legjobb minőségű aranya, ezért a világon a legdrágább, a legjobban eladható. Csak néhány éve tudunk mai technikával ilyen jó minőségű, tiszta aranyat előállítani.

A főváros Tenochitlán volt, egy metropolis, szervezett, adminisztrált, csatornázott és erősen vallásos.
A birodalom területén piramisokat találtak, sokszor érdekes, elhagyatott helyeken.
Találtak két piramist, a Nap és a Hold piramist, melyek teljes mértékben hasonlóak a Gizai nagy piramisokkal, mind méreteik, mind elhelyezkedésük. Mindkét esetben a nagyobbik és a kisebbik ugyanolyan magas, mivel a kisebb magasabb területre épült.

Az azték kultúra jellemzője volt a képírás, amely olyasmi volt, mint a rajzfilmek képkockái.

A spanyol hódítókat természetesen az arany érdekelte. Találtak történelem előtti időkből származó aranybányákat, de ezek több ezer év óta használaton kívül álltak, az aztékok ismeték a bányák helyeit, de nem tudták használni.
Csak az aranymosást ismerték, viszont nem ismerték az arany olvasztását, megmunkálását.
A spanyolok hamar kiszámolták, hogy ennyi arany előállításához több ezer év sem elég, egy olyan nép számára, mely a késői kőkorszak szintjén található.
De akkor honnan ennyi jó minőségű arany?

Maya kultúra (i.sz. 200 - i.sz.1.000)

Még érdekesebb, mert a mayák fejlett asztrológiai tudással rendelkeztek. Nem voltak aranyból készült városok, de hihetetlen helyeken hihetetlen építmények léteztek, például a dzsungel közepén.
Minden templom, vagy piramis kapcsolódott az asztrológiához, egyik sem volt véletlenül ott, ahol volt.
Írásuk hieroglifa, mely még ma sincs teljesen megfejtve. Könyveket írtak, papírra, ezek főleg irodalmi és asztrológiai művek voltak. Sajnos a spanyol hódítók az alkotások nagy részét megsemmisítették.

Hatalmas kőépítmények maradtak fenn, illetve ezek falain rajzok. Több rajz különleges, hiszen dolgozó embereket, vagy isteneket ábrázol, akik valamilyen kőfaragó eszközzel pontosan, és könnyedén vésnek. Ezt az eszközt nemrég sikerült azonosítani, mikor kiderült, hogy ma kísérleteznek hasonló eszközök előállításával. Ezek az eszközök plazma elven működnek, de még csak kísérleti stádiumban tartunk.

Inka kultúra (i.sz.1.200 - i.sz.1.500)
Talán még érdekesebb mint az előző kettő. A mai Peru területén fedezték fel.

Hihetetlen dolgokat fedeztek fel a régészek. Több templom oldalán, (például a Holy) a Teremtés történetének eredeti, mezopotámiai változatát találták meg, mely egy az egyben megegyezett a sumer változattal, mintha lemásolták volna azt. Tudták az ember eredetét, az isteneket, azok szerepét, gyakorlatilag mindent, amit a sumerok tudtak a történelemről. Ráadásul mindez sok templom, kőépítmény falán megtalálható.
Mindezek mellett olyan zöldes-kék, féldrága kövekből készült szobrokat találtak, mely anyagok az amerikai kontinensen nem találhatók, csupán a sumer civilizáció lakta területeken.


Olmék kultúra (i.e.1.000 - i.sz.200)
Az olmékok csupán az utóbbi időkben keltették fel a tudósok figyelmét. Főleg a hatalmas kőfejekkel.


A legelső, legősibb népcsoport az olmék volt. A nép egyszerű volt, bányászok, fő munkaeszközük a csákány és egy zseblámpa szerű eszköz, mellyel a sziklákat vágták, ez a már említett plazama kővágó lehet.
A legmaradandóbb emlék utánuk a sok gigantikus kőfej.
A régészeti leletek bebizonyatották, hogy az olmékok fehér emberek voltak, mégis a kőfejek néger fejeket ábrázolnak, nyugat Afrikából származó emberek vonásait tükrözik, a mai Nigéria területéről.
Megállapították továbbá, hogy a fej szobrok nem ábrázolják sem az isteneket, sem a vezetőket. de akkor kiket?

Összességében
Bármilyen legendát is nézünk az amerikai civilizáció kialakulásáról, mind egységesen a Titicaca tótól indul el helyileg, illetve időben a Vízözöntől.

Mindezt alátámasztja az összes régészeti lelet, így egyértelmű, hogy a Titicaca tó melletti Tiahuanacu város jelentette az elindulást. Az első város helyén hatalmas monolit kőtömbök, profin megvésve, üregelve, még csak ötletünk sincs, hogy egy ilyen helyen, ahol állandó a hó, ma gyakorlatilag szinte élettelen hely, itt éltek az inkák elődei, mestermunkát hagyva maguk mögött. Az egykori város körül Amerika legmagasabb hegyei, hegycsúcsai.
Tiahuanacu város első igazi feltárója Arthur Posnansky volt, egy európai mérnök, aki életét tette fel a rejtély megfejtésére. Ő 1910-től kezdte a feltárást.

A Copacabana-i félsziget közelsége miatt, már évszázadok óta hordták el a köveket építkezési célból, napjainkra elmondhatjuk, hogy La Paz városa, Tiahuanacu romjaiból épült. Ami a leletekből a helyén maradt, az csak gigantikus mérete, vagy súlya miatt maradt, lévén ezeket a tömböket ma sem tudjuk megmozdítani.
A monumentális kövek jellemzője, hogy helyenként bronz alkatrészek is bele vannak dolgozva. Úgy tűnik, aki vésni és mozgatni tudta a nagy kőtömböket, az a kohászatban is profi volt, hiszen a bronz elkészítése nem egyszerű, főleg a tiszta ötvözőelemek, például ón előállítása igényel szaktudást és precíz technológiát.

Hasonló leletek tömegével találkozunk még a környéken, ilyen a Puma-Punku templom, mely hatalmas, kőbevájt földalatti folyosókkal, járatokkal rendelkezik, csillagászati tájolással, illetve megmunkált, vésett, üregelt kőtömbökkel.

Külön érdekesség a felfedezett naptár, mely szerint az év 11 darab 30 napos, és egy 35 napos hónapból áll, így 365 napos az év. Az év kezdete a tavaszi napéjegyenlőség volt. Talán nem mellékes szempont, hogy az első naptár a Földön a Nippur-i volt, mely i.e. 3.760-ban kezdődött, 12 hónapból állt, 365 napból és az év, szintén a tavaszi napéjegyenlőséggel kezdődött.

Ezeken kívül találtak még kisebb-nagyobb romokat, melyek Stonehenge jellegűek voltak, gyakorlatilag csillagászati adatbázisok (bolygók méretei, távolságai egymástól, arányok, stb.)
Egyetlen probléma az volt, hogy a mért szögek, a csillagászati tájolások nem egyeztek meg a XX. század elejei értékekkel. Aztán a múlt század elején, egy konferencián Párizsban rájöttek, hogy a csillagászati adatbázis több ezer évvel korábbi állapotot rögzít.

Amit a sumer leírásokból tudunk.
A Vízözön előtti időkben az Anunnakik Afrika déli részén bányászták az aranyat, majd felhajóztak vele a Perzsa Öbölig. Az arany olvasztása, megmunkálása BAD.TIBIRA városban történt, a város nevének sumer jelentése ?kohászat számára létrehozott hely?, egy Tibil nevű istenről lett elnevezve, aki a szakma tudósa, vezetője volt.
A Vízözön elöntötte a sumer területeket, illetve az afrikai bányákat, kb. 1.000-3.000 év volt szükséges ahhoz, hogy az egykor lakott sumer területekre visszaköltözhessenek az emberek, azonban a bányák továbbá is használhatatlanok voltak.

A Vízözön után 1.000 évvel újra beindították a kohászatot a régi városban, BAD.TIBIRA-ban, de az aranyat valahonnan máshonnan hozták, nem Afrikából.

A sumer nyelvben található a világon a legnagyobb és a legprecízebb szókészlet, mely összefügg a kohászattal. Több mint 30 szó jelent rezet, azonban mind más, mégpedig a réz minőségétől függően. Az ötvözési folyamat minden egyes lépésénél is más-más szót használtak, illetve a végterméknek is legalább 30 féle neve volt az összetétel függvényében. Ilyen nyelvészeti gazdagság nincs több a földön. Ötvöztek aranyat, ezüstöt, rezet, és a végterméket mind másképp nevezték az összetétel függvényében. Több sumer lelet igazából ásványi lexikon, mert leírja, hogy milyen kinézetű és hol fellelhető anyagból, mit lehet előállítani és milyen eljárással. A leletek szintén beszámolnak arról, hogy az ásványok jó részét messziről hozták, hosszú úton át.

Mindent egybevetve a Vízözön utáni időkben az emberi jelenlét tapasztalható volt a sumer területeken, az egyiptomi területeken, az Indus völgyben, Afrikában és Amerikában. Amíg a sumer területeken főleg a mezőgazdaság dominált, kisebb mértékben a kohászattal, egyiptomi területeken a mezőgazdaság, az Indus völgyében a kereskedelem, Afrikában a bányászat, addig Tiahuanacu városa egy metropolisz volt a semmi közepén, a világ tetején, a Titicaca tó partján. A tó felülete több mint 4.000 km2, változó mélységű és szélességű, több félszigettel és szigettel, gigantikus víztömeggel.

Tiahuanacu, az aranykor, az első korszak
A Vízözön után sürgősen új bányákat kellett keresni és erre jó volt Amerika.
A Vízözön i.e. 11.000-ben zajlott, ekkor került közel az istenek (űrhajósok) bolygója a Nibiru, a Naprendszer 12. bolygója. Következő alkalommal i.e. 7.400-ban került földközeli helyzetbe, ekkor az űrhajósok sok technikát hoztak a földre, céljuk az ember technikai tudásának emelése, hiszen ők dolgoztak az istenek számára. A küldetés vezetője Anu azzal fenyegette meg az itt levőket, hogy ha nem találnak kellő mennyiségű aranyat, akkor elhagyják a Földet és visszamennek saját bolygójukra.

A következő földközeli pillanat i.e. 3.800 volt, ekkor Anu és felesége Antu személyes látogatásra készültek, mert az aranyszállítmányok nem nagyon érkeztek.
Azonban az istenek nagyon jól éltek a Földön. Istenként tisztelték őket egyfelől tudásuk, másfelől hosszabb életük miatt. Minden űrhajósnak saját országa volt, saját népe, és mivel az emberek mindent megtermeltek, igazából csak élniük kellett.
Ezért aztán, ezt az életet nem szándékoztak feladni.

Mivel az isteneknek emberi vonásaik voltak (vagy fordítva), cselt eszeltek ki. Elkészítettek egy nagy várost színaranyból. A használati tárgyakat egy az egyben aranyból készítették, a nagy szobrokat egyenesen Mezopotámiából hozták, majd bearanyozták olyan technológiával, mellyel az arany bediffundált a felső rétegekbe és így nem látszott, hogy csak bevonat.

Anu a sumer városok közül Urukban szállt meg látogatása alkalmával, majd Amerikába látogatott. Tiszteletére épült az arany Puma-Punka, az aranyozott ?nagy isten szobor?, illetve az esemény időbeni előrejelzésére több Stonehenge szerű építmény (amikor a kémlelőnyíláson feltűnt a Nibiru, akkor várható Anu).
Anu a legfőbb parancsnok elégedettnek tűnt, bár nem tetszett neki, hogy minden csak mutatóban volt, és megparancsolta az azonnali kitermelést.
Hogy elhitte-e a turpisságot vagy nem, azt nem tudni, azonban az ekkor, a Földön tartózkodó eddigi maximális 600 fős létszámot 400-ra csökkentette.

A sumer leírások alapján feltételezhető, hogy az olmékok voltak, akik az arany kibányászásában részt vettek, és már legalább i.e. 5.000-ben itt voltak, az eddig állított i.e 1.000 helyett.

Az is kiderült, hogy a színes bőrű olmékokat azért hozták Afrikából, mert ők szakavatott bányászok voltak. Mikor az istenek áthozták őket a tengeren, csupán a maguk szórakoztatására megrajzolták egymás arcképét a plazma kőfaragó szerszámokkal.

Az első korszak Anu távozásával véget is ért, a kívánt aranymennyiséget nem tudták előállítani. A sumer területeken élő istenek pedig jól elfoglalták magukat saját háborúikkal.

Tiahuanacu, a második korszak
A régészeti leletekből úgy tűnik, a sumer területeken, mire széles körben felfutott a kohászat, i.e. 3.500 körül, addigra ki is fogytak a környék ónlelőhelyei.
A fémmegmunkálás i.e. 3.800 körül már fejlett volt a sumer területeken, i.e. 2.500 körül Egyiptomban, majd i.e. 1.800-1.500 körül Kínában. Európa területén i.e. 2.000 körül. Így i.e. 2.500 körül már keresni kellett az ásványokat.
Ekkor került újra előtérbe a Titicaca tó környéke, ahol bőséges ónlelőhelyek álltak rendelkezésre.
A leírásokból kiderül, hogy Amerikából hoztak bizonyos ötvözőelemeket, éppen például a bronzhoz. A megjelölt hely a Titicaca tó környéke. Talán nem véletlenül a tó nevének jelentése ?az ón sziklák?.

Ekkor indult hatalmas fejlődésnek a már hanyatlóban lévő amerikai terület, ekkor vált igazi metropolisszá.

A fejlődéshez hozzájárult, hogy a sumer területeken ekkor már vége volt mindennemű békének, szükség volt fémre, fegyverre, ráadásul a saját területükről elkergetett istenek mind Amerikába jöttek. Ilyen volt Thoth, akit Marduk/Ra üzött el Egyiptom trónjáról, majd szintén Marduk az Enlil leszármazottak nagy részét távozásra kényszeríttette. Ők mind Amerikába jöttek, így egyre nagyobb területeket népesítettek be.
Így történhetett, hogy i.e. 2.000 - 600 között az ?öreg istenek? nagy része itt élt Amerikában.

A korszak vége, a hanyatlás az istenek távozásával hozható egy időbe. Ekkor a fejlett világ szétesik, az emberek vándorolni kezdenek és létrehozzák a már ismert kultúrákat. Ezek a kultúrák tovább viszik a múlt emlékeit, azonban távolról sem ismerik már a régi események okait, jelentéseit. A múlt, ezer év távlatából meseszerű lesz, az egykori fejlett civilizáció utódai pedig állati, barbár sorba süllyednek.

Következtetés
Ma már megállapítható, hogy a maya, azték, inka társadalom nem tudta létrehozni azokat az építményeket, amelyekbe beköltöztek, amiket megtaláltak. Fogalmuk sem volt az ábrázolásokról, élt viszont a mitológiájuk, mely sok mindent tartalmazott a múltból.

Ishtar, a szerelem és háború istennője írja az egyik agyagtáblán (kb. i.e. 3.000 körül), hogy az aranykornak az újvilágban vége, és Atlantisznak nevezi az új területeket. Semmilyen más, eddig feltárt leleten nem szerepel az Atlantisz név.

Látható, hogy két egymástól független korszak jellemzi a Titicaca tó melletti civilizációt. Az első az arany, majd a második az ércek, főleg az ón korszaka.
Az első korszak inkább az istenekért volt, míg a második a nagy létszámú emberi civilizációért. Éppen ezért a második korszak hozta létre a metropolisz jellegű városokat.

Amit nem tudni, hogy miért pont itt alakult ki mindez.

Tanulságos, hogy egy friss embercsoport, felszerelve olyan technikai eszközökkel, melyet nem ért meg, ha magára van hagyva, nem fejlődik tovább, hanem visszafejlődik. Még a maya társadalom okos volt, de az utódok már a vadállati szintet érték el. Velük könnyedén elbántak a spanyol hódítók.
Ami maradt a maya, azték és inka kultúra után, az nem az ő művűk, oda istenek kellettek, az ő eszközeik, tudásuk, az ember pedig csak munkaerő volt az űrhajósok számára.

Maya naptár
Érdekes naptárt tártak fel, melyet Maya naptárnak neveznek, Megalkotója Thoth isten, akit Marduk király elüldözött Egyiptom trónjáról i.e. 3.450-ben.
A Nippur-i i.e. 3.760-ban megalkotott első naptárból kiindulva megalkotta a Maya naptárt, azonban kicsit módosított rajta.
Thoth ezt a távozást Egyiptomból száműzetésnek tekintette, és az Amerikába érkezés volt a naptár kiindulópontja, az Első Nap, i.e. 3.113 augusztusában. Igazából a száműzetésben töltött időt számolta.

A naptár alapelemei:
1 kin = 1 nap
1 Uinal = 1 kin x 20 = 20 nap
1 Tun = 1 kin x 360 = 360 nap
1 Ka-tun = 1 tun x 20 = 7.200 nap
1 Bak-tun = 1 Ka-tun x 20 = 144.000 nap
1 Pictun = 1 Bak-tun x 20 = 2.880.000 nap

A maya dokumentumok sosem mennek 12 Bak-tun felé, melynek az értéke 1.728.000 nap., mert ez már nagyobb, mint a maya létezés össz ideje.
A 13. Bak-tun már igazi évforduló lett volna. A naptár alapján a maya leírások a 13. Bak-tunt már a világ végeként említik, 144.000 x 13 = 1.872.000 nap, ezt osztva 365,25-el, 5.125 évet kapunk. Figyelembe véve a naptár első napját i.e. 3.113-ból, a maya naptár a végső időpontot i.sz. 2.012-ben jelöli meg.

Azonban több tudós szerint nem 365,25 nappal kell osztani, hogy az évet megkapjuk, hanem 360-al, így a megjósolt végső időpont i.sz. 2.087.
Ez utóbbi megoldás helyességét bizonyítja, hogy 1.872.000 nap osztva 360-al éppen 5.200 évet eredményez, ez pedig éppen Thoth isten mágikus számának, az 52-nek 100-szorosa. Kérdés, hogy a 60-as számrendszerben dolgozó sumer Thothnak jelentett-e szabályos, vagy kerek értéket a 100-as szám. A mai embernél kerekebb szám a 100, mint a 360, bár mindkettőt használjuk.

Úgy tűnik a maya naptár egy végtelen, lineáris naptár, mely inkább az eltelt időt számolja és nem a ciklikusságra épül. Az életben, a világegyetemben minden ciklikus, így igazi naptár csak az lehet, ami visszatér. Ehhez hasonló az időmérő óra, minden nap van ugyanaz az óra, és egy külön fogalmat kell definiálni ahhoz, hogy távolabb lássunk, ez a nap. A hónap napjai is ismétlődnek havonta és egy külön fogalom kell, az év, hogy tovább lássunk.
Ehhez hasonlóan tökéletes naptár a csillagjegy naptár, melyet Enki talált ki. A Földi életben kellően hosszú időt fog át és ciklikussága is biztosított.


http://integrativmedicina.hu